Az előző posztomban ott hagytam abba, hogy mindennemű főételhez kapunk rizst (ejtsd: ráj), mely szerintük zseni, szerintem meg kiváló léfelszívó. A főételek ízvilágát tekintve két csapásirány tapintható ki hosszas tesztelés során: a csípős és az édes. Ezek persze nullától százig vannak skálázva, de aki egy jó bakonyi csirkepörköltet akar enni, az még indulás előtt tegye meg itthon. Fontos szabály, hogy igyekezzünk az étlap által kínált ételt rendelni, ne kezdjünk bele variálásokba, hogy "denelegyenbennerépa", mert a korábban említett native english hiánya miatt nagy kalamajkák alakulhatnak ki a dologból. Ha azt kapjuk, mint amit rendeltünk, bőven elégedettek lehetünk.
Szintén két meghatározó fűszerük a gyömbér és a curry. Ezeket is szeretik variálni, további édesség és csípősség elérésére. Egy fontos dolgot tudok kiemelni: magamat egy csípőst szerető és bíró embernek tartom. DE! A "thai salad" címszó alatt futó laza kis könnyű nyári vacsorának gondolt ételeket csak és kizárólag hardcore csípős rajongóknak ajánlom. Iszonyú kellemetlen volt, amikor bőgve ismertem be a pincérnek, hogy nem tudom megenni a felét!!
>> a poszt folytatódik