gasztrokommando

Aki olvasta a tegnapi posztomat, az bizonyára már képben van csirke-ügyileg, aki nem, annak csirkejelmezben hat fekvőtámasz, aztán természetesen bekapcsolódhat laza kalandozásunkba. A helyzet az barátaim, hogy kedvelt szárnyasunk az állatkert tágas udvara helyett a bevásárló listán landolt, de hozzá kell tennem, igen előkelő helyen. Hiszen, gondoljunk csak bele, egy jó rántott csirke, paprikás csirke nokedlivel, egy szép nagy grillcsirke salátával, szójás pácban, fokhagymás tejfölbe áztatva, hmmmm, pukkanjanak azok a nyálbuborékok!

…ahogy Leeloo mondaná a Besson klasszikusban. Beírtam a gugliba, hogy csirke. Recept, recept és recept. Hát tényleg semmi másra nem jó ez a szegény állat, csak arra, hogy serpenyőbe dobjuk, grillre húzzuk, felcsíkozzuk és wokban megpirítsuk? Úgy tűnik. Mondjuk, én inkább nem mondok semmit, aki sörös dobozra húzta és úgy sütötte meg őket. Mielőtt kitörne a pánik, csatolok fotót is. A fotó azelőtt készült, hogy bekentem volna őket lekvárral. Jó kis murit csaptunk a konyhában, szó se róla.

Nem könnyű pozitívan viszonyulni egy olyan helyhez, amiről akár egyszer is, de rossz kritikát hallottunk. A III. kerület gasztronómiai arculatának egyik meghatározó étterme a Régi Sipos Halászkert és Étterem, hiszen immáron 80 éve várja a főként hagyományos magyar ételeket kedvelő vendégeket, cigányzene szimpatizánsait és a minőségi borok ínyenceit.

Az előző posztomban ott hagytam abba, hogy mindennemű főételhez kapunk rizst (ejtsd: ráj), mely szerintük zseni, szerintem meg kiváló léfelszívó. A főételek ízvilágát tekintve két csapásirány tapintható ki hosszas tesztelés során: a csípős és az édes. Ezek persze nullától százig vannak skálázva, de aki egy jó bakonyi csirkepörköltet akar enni, az még indulás előtt tegye meg itthon. Fontos szabály, hogy igyekezzünk az étlap által kínált ételt rendelni, ne kezdjünk bele variálásokba, hogy "denelegyenbennerépa", mert a korábban említett native english hiánya miatt nagy kalamajkák alakulhatnak ki a dologból. Ha azt kapjuk, mint amit rendeltünk, bőven elégedettek lehetünk.

Szintén két meghatározó fűszerük a gyömbér és a curry. Ezeket is szeretik variálni, további édesség és csípősség elérésére. Egy fontos dolgot tudok kiemelni: magamat egy csípőst szerető és bíró embernek tartom. DE! A "thai salad" címszó alatt futó laza kis könnyű nyári vacsorának gondolt ételeket csak és kizárólag hardcore csípős rajongóknak ajánlom. Iszonyú kellemetlen volt, amikor bőgve ismertem be a pincérnek, hogy nem tudom megenni a felét!!

A nagymamák kedvenc ütőkártyája pasizós témában: A férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út. Dobjuk el egy pillanatra emancipálódott énünket, mi 21. századi, Szex és Newyorkon nevelkedett nők és tegyük a kezünket a szívünkre, igazán boldogok vagyunk, ha A férfi szeretve fogyasztja, amit főztünk.

S bár fiús anyák főztjéhez az egyszeri barátnőé még nehezen, a kedves feleség készítette étkek bőven hasonlíthatóak. De a feleség "üzemmódnak" is voltak előzményei!