Túlbeszélték már a sokkot, amit a nyolcvanas generáció élt meg, de a legfontosabbról mégsem esett szó: Sipos F. Tamás zenéjére nőttünk fel. Sikerült megbirkóznom az idolok nélküli kamaszkorral, a munkaerőpiaccal, de azóta is kitörölhetetlen emlék a "buli a vízben és fenn a stégen, szállj be te is, ennyi neked is jár!" refrén.
>> a poszt folytatódik