gasztrokommando

Google kereső, etióp étterem, Budapest. A kidobott variációk közül (nem volt sok, cserébe kevés), meg merem kockáztatni, Ti is az Addis Lalibela Éttermet választottátok volna. Összetrombitáltam a kislányokat, és szerda este megrohamoztuk a kívülről casinóra emlékeztető egységet. A pult és az előtér sörözőként funkcionál, pöfékelni és okostelót nyomkodni csak itt lehet, hátul az étteremben nincs dohányzás, nincs wifi, van viszont rend, tisztaság és fegyelem. A berendezés nem tűnt túl autentiknek, de attól még a konyha lehet jó. A fél étlapot megrendeltük, előételnek samosát, főételnek Lalibela kétszemélyes tálat, rostonsült afrikai harcsafilét, etióp fűszeres csirkeragut tehéntúróval, indzserát, citromos báránysültet, befejezésül sült banánt, és házi gyümölcs desszertet. A samosa nekem kicsit száraz volt és túl vastag bundájú, szívesen belemártogattam volna valamibe, de nem volt mibe, ezért inkább töltöttem még egy pohár dél-afrikai bort, amiről gyorsan átváltottunk a jó Paptag roséra, annál is inkább mivel mindegyik roséból csak egy palack volt. Ejnye-ejnye.

Késsel, villával, térden a szalvéta, ivás előtt, után, száj megtöröl, nem könyököl, nem beszél teli szájjal, kést semmi esetben sem nyalja le, nem hadonászik az evőeszközzel. Köszönöm, jól laktam. Na, most kipróbálunk valami mást. Kézzel fogunk enni, méghozzá egy tálból, annál is inkább mivel a régi etióp mondás szerint, akik egy tálból falatoznak, nem árulják el egymást. Most, hogy kialakult a kölcsönös bizalom, megnyugtatlak Titeket, étkezés előtt mindenkinek kötelező a kézmosás. Na, de hogy csinálják a profik?